Mesélnék vágyakról Neked,
Ha egyszer lehetnék veled.
Minden más, ha rád gondolok,
Még álmomban is veled vagyok.

Az a kék szempár, mi oly gyönyörű,
Ha eszembe jut, nekem derű!
Hangod ha hallom, szemem is könnybe lábad,
Érted szinte felemészt a bánat.

Mégsem vagy enyém, ezt jól tudom én,
Talán erre nincs is remény…
Mert, ha lenne remény, a szívem sem fájna,
Utánad még gyorsabban kalapálna.

Kalapál ez így is, ezt elhiheted nekem!
Gyere, hallgasd, és legyél itt velem!
S ha velem leszel, nem fogod megbánni,
Istennek sosem bírom majd igazán meghálálni!

Megadta nekem, amire vágytam,
Te vagy az, kire mindig vártam.
Mostmár itt vagy, boldog is vagyok,
S hiszem, talán egyszer az is maradok!