Most, hogy már nem vagy, oly magányos vagyok.
Attól félek, az is maradok.
Rossz érzés így egyedül lenni,
De túl sokat nem tudok tenni.

Keresem az igazit, de nem találom,
Nem találom azt, akire vágyom.
Senki nem akar engem megszeretni,
Csak néznek rám furcsán, hogy, hogy nézek ki?

Én is tudom, nem vagyok tökéletes,
Nem tudok mit tenni, Ez már végleges.
Nem fogok két lábon magamtól járni,
Nem tudok egyedül az utcán sétálni.

De a magányba szinte belehalok,
Sajog a szívem, hogy szerelmet nem kapok.
Egyre inkább fáj nekem a magány,
Sosem lesz az enyém egy szerető leány.

De ha egyszer egy kislány szeretne,
A szívem a boldogságtól repesne.
Nem kínozna többé a fájó bús magány,
Csak jönne már az a szerető leány!