Azért mert nem vagy enyém,
Attól még féltelek én.
S ha látom, hogy bántanak Téged,
Megvédelek, harcolok érted!

Tudom, elkellene Téged feledni,
De még most sem tudlak én nemszeretni.
Árnyékként követem lépteidet,
Vágyom, hogy visszakapjam kegyeidet.

Tudom, nem kéred, hogy védjelek meg Téged,
De kérlek, értsd meg, fáj a szívem érted!
Az emberek gonoszak veled,
De én mindig itt leszek Neked!

Igaz kicsit magamért is teszem,
Mégha szidalmaid néha szívemre is veszem.
Nem várom, hogy azt mondd, köszönöm Neked,
Bár fáj a szívem, hogy sosem leszek veled.