Néha napján még rád gondolok,
Mi történt, már hidd el túl vagyok.
Nem állítom, hogy könnyű volt feledni,
Hisz senkit nem tudtam még így szeretni.

Már nem gondolok rád úgy, mint a nőre,
Persze nem ment ez úgy egy-kettőre.
Hol lehetsz most? Mit csinálsz?
Még ma is a színpadokra vágysz?

Én itt vagyok, s már nélküled élek,
S ma már boldogságot remélek.
Persze már nem tőled, hisz jól tudod,
Nem erősködöm, hisz nem akarod!

Egyszerűen csak hiányzol nagyon,
Hogy eltűnj örökre, azt azért nem hagyom!
Tudni szeretném, hogy mi van veled,
Hogy alakult az itthoni életed?

Ugye jól vagy, és nem vagy beteg?
Remélem, hogy minden rendben veled!
Remélem egyszer újra találkozunk,
S egymás nyakába barátokként borulunk.