Az álomkép

Furcsa álmom volt éjszaka,
Örömben úszva jöttem haza.
De nem ám a kerekesszékben,
Hanem két lábamon, és teljesen épen.

Édesanyám nyakában sírtam,
Boldogan, s örömben úszva.
„- Nézd anya, két lábamon járok,
S ha akarok, fél lábon ugrálok!”

És mi csak tovább sírunk,
S újra egymás nyakába borulunk.
Milyen szép e pillanat,
S ez tova szállhat egy perc alatt!

Nem akarok felébredni,
Az álomképben akarok élni!
Örömömben táncra perdülni,
S az utcán nagyokat sétálni!

Az álomkép sajnos eltűnt,
Arcomon egy könnycsepp gördült.
S ha az álmom valóra válna,
A lelkem már többé nem fájna!

By Published On: 2004. január 16.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]