Milyen lehet…?

Milyen érzés lehet két lábamon járni?
S boldogan nagyokat sétálni?
S milyen lehet magamtól öltözni?
Miért kell az álmaimat nekem üldözni?

Egy szebb élet nekem csak mindörökké álom.
Melyre én tudom, hiába is vágyom.
A szívem beleremeg, ha erre gondolok,
S a szívem ilyenkor oly hevesen dobog.

Minél jobban gondolok e fájó dologra,
Szememből a könnyek egyre csak potyognak.
Úgy fáj nekem a tehetetlenség,
Hogy lábra álljak tudom, lehetetlenség.

„Vagy talán mégsem?” – kérdezem reménytelenül,
Hiszen mindent megtettem már eredménytelenül!
Mindent megtettem már, de mégis mindhiába,
S talán örökké emészt majd a járás hiánya.

By Published On: 2008. június 13.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]