Akár az üveg, úgy törik a csont,
Reccs, s van nagy éles fájdalom.
Az élet szomorú dolgokat tud olykor produkálni,
Sokan üvegcsonttal nem tudunk járni.

S ha mégis, az életünk kész gyötrelem,
Fejünkben ott motoszkál a kínzó félelem.
Mi lesz velünk holnap, túléljük törés nélkül?
Jobb ha az ember, állapotával valahogy kibekül.

Mit tehet mást? Mást úgy sem tud,
Az ember sorsa el?l el nem fut.
Nem is tudna, úgyis utoléri,
Az örömöt néha csak pillanatokban méri.

Milyen lehet vajon teljesen másnak lenni?
S erős csontokkal járni-kelni?
S akik járni sem tudnak, lábra állhatnának,
S nem emésztené őket a keserű bánat.