Reccs
Reccs. Még egy törés.
Ha szerencsém van, „csak” repedés.
De oly mindegy, hisz’ a fájdalom nagy,
Érzem erőm is elhagy.
Érzem, nem csak csontom tört,
Bennem most már minden összedőlt.
Miért? – ezt kérdem magamtól,
S könnyem csordul a fájdalomtól.
Össze kell szednem magam, hisz’ nem szabad sírni!
Mit a sors rám mért, ki kell bírni!
Már sok ilyet kibírtam, egy hős vagyok!
Bármi is legyen, élni akarok!
Belül mégis remeg mindenem,
Kitörni készül minden érzelem.
Küzdök-küzdök, hisz’ mást nem tudok,
Hiába szeretnék, hiába akarok.
Szeretném hinni, hogy csak rémálom,
S meglelem újra boldogságom.
Szeretném hinni, hogy ez nem az én testem,
S a küzdelmeket el nem vesztem!
Fájdalmam immár csillapodott,
Lelkem mégis földre rogyott.
Nem adom fel, az nem én vagyok!
Felépülni, s élni akarok!
