Reccs

Reccs. Még egy törés.
Ha szerencsém van, „csak” repedés.
De oly mindegy, hisz’ a fájdalom nagy,
Érzem erőm is elhagy.

Érzem, nem csak csontom tört,
Bennem most már minden összedőlt.
Miért? – ezt kérdem magamtól,
S könnyem csordul a fájdalomtól.

Össze kell szednem magam, hisz’ nem szabad sírni!
Mit a sors rám mért, ki kell bírni!
Már sok ilyet kibírtam, egy hős vagyok!
Bármi is legyen, élni akarok!

Belül mégis remeg mindenem,
Kitörni készül minden érzelem.
Küzdök-küzdök, hisz’ mást nem tudok,
Hiába szeretnék, hiába akarok.

Szeretném hinni, hogy csak rémálom,
S meglelem újra boldogságom.
Szeretném hinni, hogy ez nem az én testem,
S a küzdelmeket el nem vesztem!

Fájdalmam immár csillapodott,
Lelkem mégis földre rogyott.
Nem adom fel, az nem én vagyok!
Felépülni, s élni akarok!

Ezt a verset Danielának ajánlom, szeretettel!

By Published On: 2009. március 29.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]