Nem akarlak Téged elveszíteni,
Nem akarlak Téged, csak igazán szeretni!
Küzdök érted, lassan mást sem teszek,
Miattad szinte már zombi leszek…

Hányszor eldöntöttem, nem kereslek Téged!
De ha látlak, a szívem dobban érted!
A vesztembe rohanok, én is érzem,
A fájdalomban szinte elvérzem.

Mit eltervezek, úgy foszlik semmivé,
Szívem vágyik érted, a szívedért!
Megfogsz utálni, ettől félek én,
S engem újra elhagy a remény.

Hogy egy nap én is, egy lányt szerethetek,
Ki viszont szeret, s boldogan élhetek.
Most gyűlölöm magam, tán Te is haragszol rám,
Elfeledni Téged sosem foglak igazán.

Bár jóvá tehetném! De mit csináljak?
Úgy emészt engem a hatalmas bánat.
Szerelmemmel lassan megfolytalak Téged,
Pedig mindent megtennék Teérted.

Pedig a világért sem tudnék Neked ártani,
Csak egyet szeretnék: igazán szeretni.
De így, tudom elfogsz tőlem fordulni,
S egyszer talán mást fogsz szeretni.