Magány

Az éjjel egy oly szép álmot láttam,
A boldogságtól remegett a lábam.
Barátnőm volt, s boldog életem,
Bevallom, ez hiányzik énnekem.

Tán ez kicsit viccesen hangzik, hogy „- ugyan már, mit akarok én?!
Még ülni sem tud szegény!”
De egy kapcsolatban nem csak ennyiről van szó,
Egymást meg is kell érteni jól!

Mint, mindenkinek, nekem is van ideálom,
De e dologgal mindig megjárom.
Így ma ez már nem lényeg,
Ha a szívünkön már ott a szerelembélyeg.

Egy olyan barátnőre vágyom,
Aki megadná a boldogságom.
Nem számítana, hogy milyen vagyok,
Hanem csak az, hogy mit adok.

Törődést, és szeretetet,
Boldogságot, emlékeket.
De most oly magányos vagyok,
Hogy szeretetet nem kapok.

Miután felébredtem,
Oly szomorú lettem.
Mivel mozgássérült vagyok,
Barátnőt úgysem kaphatok.

By Published On: 2005. január 2.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]